A város La Orotava völgyében helyezkedik el és a tengerparttól húzódik felfelé egészen 250 méter magasságig a Teide oldalában. Az 16 században, amikor létrejött még csak egy kis halászfalu volt, mostanra viszont egy gyönyörű parkosított, mozgalmas, kultúrával és különböző nációkkal teli várossá nőtte ki magát.
Aki járt már Tenerifén, vagy csak tervezi, hogy idelátogat, biztosan beleütközött már az égető „észak vagy dél?” kérdésbe. A helyiektől azt hallani, „Dél-Tenerife nem Tenerife”, ám a turisták mégis előnyben részesítik északkal szemben. Erre a kérdésre jó válasz nincs; ízlések és pofonok, mint szokták mondani. Mi azért viszont sorra vehetjük, miben is különbözik a sziget két része.
Az első dolog, ami feltűnt Tenerifével kapcsolatban, az a burjánzó növényzet volt, olyan mértékben, amit egy másik Kanári-szigeten se tapasztaltam előtte. Ez észak.
Nos délen pedig, Santa Cruzt elhagyva és onnan lefelé haladva, a partok mentén „visszatérnek” a kopárabb tájak. Ez természetesen az időjárásnak köszönhető: míg itt északon gyakrabban esik az eső (habár a sziget növényzete legfőképpen a tájat olykor beborító felhőrétegből veszi fel a neki szükséges nedvességet, nem pedig az esőből), addig délen sokkal melegebb időjárás jellemző. Emiatt részesítik előnyben a turisták a sziget azon részét, a helyiek pedig északot. Ebből ered a következő különbség is: a nagyobb turista központok délen helyezkednek el, ahol a dolog nem is annyira a kultúráról, gasztronómiáról szól, mint a fővárosban és környékén vagy északon, hanem az 5 csillagos hotelekről (Hard Rock Hotel, The Ritz-Carlton vagy Sheraton – mind a déli részen találhatóak), a luxus klubbokról és az aquaparkokról. Ebből pedig az következik, hogy aki vendéglátásban szeretne elhelyezkedni, annak több lehetősége van lent délen.
Látjátok mennyi mindent levezettem abból, hogy itt fent van fű, ott meg nem igazán? 😀
Ezek után pedig, mindenki döntse el maga, hogy észak vagy dél. Nekem az észak otthonossága, tájai és az élet a helyiek között, sokkal vonzóbbnak bizonyult.
Így kötöttem ki Puertoban.
A párkapcsolatom második évére alapvetően tudatosult bennem, hogy a párommal nagyon más dolgokra van szükségünk. Míg én budapesti létemre hozzászoktam ahhoz, hogy élet van körülöttem és emberek, ő fuerteventurai lévén, az eddigi életét nyugalomban élte le egy olyan helyen, ahol mindenki ismer mindenkit és ahol, mintha megállt volna az élet. Én annyira nem tudtam így élni tovább, hogy a második három napos látogatásom helyett, már magammal hoztam a cuccaim nagyrészét Tenerifére és lebeszéltem egy találkozót két ingatlanossal, ő viszont nehezen engedte volna el a már megszokott „falusi” életet.
Az első alkalommal, amikor itt voltam és ugyanazt a közvetlenséget tapasztaltam, mint egy kétezer fős faluban, hogy a kávézókban névszerint köszönnek az embereknek, hogy az emberek leállnak egymással beszélgetni a főutcán, arra gondoltam, ez tökéletes lenne nekünk: nekem nem kell tovább úgy élnem az életem, mint egy 80 évesnek, 28 éves létemre, neki pedig nem kell lemondania a barátságos, emberközeli környezetről, amit megszokott.
Habár Puerto nem egy nagy város, mindig történik valami. A „szigeti életstílus” egyik hátránya pontosan a lehetőségek végessége. A külső stimulációk hiányából eredő unalom miatt pedig, a kisebb lakosságú szigeteken, főként a kisebb falvakban, elég komoly problémát jelent az alkoholizmus és a túlzott droghasználat. Nálunk az önkormányzat javára kell írni, hogy ezt valószínűleg felismerte és az előző posztomban is említett kedvezményezéseik keretében újabb és újabb kultúrális programokat, képzéseket, műhelyeket és előadásokat szerveznek. Ezeknek a nagyrésze ráadásul ingyenes.
Számomra elengedhetetlen volt az is, hogy olyan helyen telepedjünk le, ahol nem kell kocsiba ülnöm azért, hogy elmenjek egyet sétálni vagy valami különlegesebbet egyek, mint a tonhal sültkrumplival. Puerto különböző kerületei más és más lehetőségeket nyújtanak. A parton, a „Martiánez-körzetben” (La Zona Martiánez-ben) találjuk a nagyobb hotelek egy részét és itt kezdődik a gyönyörű parti sétány is, ami kávézókkal, éttermekkel, koktélozókkal és olyan üzletekkel van szegélyezve, mint a Fund Grube, Esprit, 5th Avenue, Ale-hop, Starbucks, McDonalds. A nevét a körzet a Lago Martiánez medence komplexumról kapta, ami a város egyik legnagyobb büszkesége. A Zona Martiánez lenne tehát a „modernebb” városrész a toronyházakkal és az újabb építésű épületekkel.
Haladva tovább a parti sétányon, elsétálunk San Telmo mellett, ami a városközpont egy kisebb strandja, ahol az év bármelyik szakában „szörnyülködhetünk” abban, ahogy a helyi gyerekek a 2-3 méter magas szirtekről ugrálnak be a mélyvízbe. A sétány végén pedig kezdődik a Kanári-szigetek egyik legautentikusabb és legszebben megőrzött óvárosa. A megszokott kanári-balkonok mellett megtaláljuk az egzakt utcahálózatot és főtereket, amiket később Latin-Amerika is megörökölt.
Ha meg tudjuk állni, hogy ne kalandozzunk el valamelyik kisebb utcában, balkonokkal szegélyezett sikátorban vagy lépcsősoron, esetleg beüljünk az ezer féle kávézó, étterem, cukrázda, pizzéria egyikébe, amit az óváros nyújt, akkor az eddigi úton haladva, eljutunk a kikötőbe. Itt található az erőd (Castillo de San Felipe), valamint a parttól elszakadva és elindulva abba az irányba, ahonnan a Teide kukkucskál ránk a házak között, eljutunk a Plaza del Charco-ra, ami az óváros főtere, megint csak ezernyi üzlettel és vendéglátó egységgel.
Az imént leírt szakasz lenne a város-központ. Mindezt pedig egy főút és két hatalmas park választja le a város többi részétől, ahol főként a helyiek élnek, és La Paztól, a „gazdag-negyedtől”, ahol a botanikus kertet is találjuk. Ha nem a hegyen haladunk felfelé, hanem folytatjuk az utunkat kifelé a város széle felé, eljutunk Playa Jardín „panel” házaihoz és a város legszebb strandjához, ami ugyanezt a nevet viseli. A legszélső kerület, ami talán már önálló település, ám mára teljesen összenőtt Puertoval, Punta Brava, ahol a Loro Parque nevű állatkert is található.
Még ezer helyet és kerületet tudnék megnevezni, de inkább gyertek el és fedezzétek fel ti magatok. 😀
Egy szó, mint száz. A város tele van lehetőségekkel és gyönyörű látképekkel. Bármelyik kerületben is szállsz meg, veszel ki lakást, biztos, hogy 5 percre van egy Mercadona vagy Hiperdino. Mindössze az autópálya választ már csak el minket La Orotava településtől, ahol pedig még ezer másik üzlet, étterem, valamint az AlCampo (Auchan) bevásárlóközpont is található. Ha mindez nem lenne elég, Puertoban találsz több rendezvény-központot, piacot, két színházat, az Auchanban pedig mozit. És ha ez még MINDIG NEM elég, Santa Cruz, a főváros, autóval 25 percre van innen.
Azért mondok gyorsan egy-két hátrányt is, hogy ne úgy tűnjön, hogy teljesen elfogult vagyok (pedig az vagyok :D): nehéz normális lakást találni (a központban a legtöbb studió lakás) valamint mivel az egész város a hegyoldalba épült, sokszor olyan emelkedőkön kell felfelé mászni, ahol egyébként ha leülsz, akkor lecsúszol gond nélkül a partig, körülbelül egy lendülettel.
Számomra rettenetesen fontos volt, hogy azon túl, hogy a tipikus paradicsomi látkép mellett, amit a Kanári-szigetek nyújtanak, egy olyan helyen éljek, ahol nem merül is ki ennyiben az élet. Ahol minden megvan egy helyen és ami nincs, az is elérhető se perc alatt, de mégsem veszik el az „életem egy véget nem érő nyaralás” hangulat. Ezer évig tudnék áradozni Puertoról, mert 2020-ban, amikor mindenkinek abba kellett belekapaszkodnia, amibe éppen tudott, hogy a felszínen maradjon, nekem ez a város lett a „szerelmem” és mentőövem.
