Életünk a “kedves szigeten”

2020. dec. 05. | Kanári-szigetek, Tenerife

Most lesz a napokban kilenc hónapja, hogy meghoztam életem legjobb döntését és átköltöztem Tenerifére. Ebből ugyan három teljes hónapot bezárva töltöttem egy harmincöt négyzetméteres (gyakorlatilag) studió lakásban. Ebből pedig kettő hónapot teljesen egyedül.


Ami végig tartotta bennem a lelket, az a gondolat volt, hogy hamarosan eljön az a nap, amikor elhagyhatom a lakást és ez a sziget vár rám az eddig zárt ajtók mögött.
Öt napot töltöttem itt turistaként, mielőtt ideköltöztem volna és az első éjszakán már megszületett a fejemben a gondolat, hogy nem is akarok innen elmenni.
Ilyen Tenerife.

Amikor Tenerifére érkezel és az északi reptérről a 30-as busszal elindulsz nyugat felé az autópályán (mert tegyük fel, hogy jó döntést hoztál és Puerto de la Cruz-ban, az észak fővárosában foglaltál szállást), nem sok időbe telik, mire a Teide mind a 3715 méterével föléd magasodik és valószínűleg ez az első pillanat (körülbelül 15 perccel az érkezésed után), amikor nem találod a szavakat. Azonnal megérted, miért tartják a helyiek a szent hegyüknek és miért beszélnek róla úgy, mintha egy személy lenne. Ahogy mész erre-arra a dolgodra és újra és újra előbukkan, egy-egy hegyi út végében, a távolban a naplemente fényében, a különböző felhő-kompozíciók között, rájössz, hogy színesebb személyisége van, mint sok embernek.
Aztán a nyaralásod bizonyos pontján, valószínűleg el is indulsz felfelé, hogy „meghódítsd az óriást”. A parti városokból indulva, a táj percenként háromszázhatvan fokos fordulatot vesz. A városból kiérve egy darabig a banán-ültetvények szegélyezik az utadat felfelé, aminek a helyét hamar átveszi a burjánzó zöld növényzet. Hamarosan egy tábla jelzi: Koronaerdő. Innentől kezdve a kanári fenyők folytonos falat alkotnak az autóút mentén és csak néha engednek meg egy-egy pillantást lefelé, pont csak annyi időre, amíg elcsodálkozhatsz, mennyire magasan vagy már most. Eltelik fél óra. Negyvenöt perc… egy óra és még mindig nem értél fel. A hőmérséklet pedig folyamatosan csökken. A felhőtakarón áthaladva a táj teljesen megváltozik. A növényzet egyre ritkább, a vulkáni kövek egyre furcsább formákat és színeket öltenek. Míg végül megérkezel. Hogy a Marsra vagy hová, azt hirtelen nem tudod eldönteni. Annyira távolinak érzed a civilizációt, amit most egy végtelen felhő-óceán takar, hogy ha akarnál sem tudnál a mindennapi életedre és problémáidra gondolni. És az autóból kiszállva „meghallod” azt, amitől nekem az első alkalommal patakokban folytak a könnyeim: a csendet. Azt a csendet, amiben csak a saját szívverésedet hallod.
Ezen a ponton már valószínűleg felhagytál azzal, hogy számolgasd hányszor van, hogy szóhoz sem jutsz ezen a szigeten – a meglepettségtől, a csodálkozástól, a bűvölettől.
Ilyen Tenerife.

Városok, babérerdők, szőlőföldek, fenyőerdők, vízesések, pálma rengetegek a tengerparton, fekete vulkáni kőzet és egy teljesen idegen világ a felhők fölött… Ha erről mindről írni akarnék, az nem blogposzt lenne, hanem egy könyv valószínűleg.
Tenerife a Kanári-szigetek legnagyobb (és véleményem szerint a legsokoldalúbb) szigete, a legnagyobb lakossággal. Pont emiatt rettenetesen nehéz egy blogposztba belefoglalni mindent, ami számomra az egyik legkülönlegesebb hellyé teszi ezen a világon.
De a nyaralás egyszer végetér és ami marad az egy közösség és egy rendszer, amiben meg kell tanulni élni. És ez a blogposzt most leginkább erről szól.
Mielőtt idejöttem, azt gondoltam, a kanári-szigeteki emberek nagyrészt hasonlóak. Hasonló világszemlélettel, gondolkodással és értékrenddel. Tévedtem. Amikor megérkeztem és újra és újra „beleütköztem” a helyiek önzetlen kedvességébe, segítőkészségébe, elkezdtem én magam is változni: elkezdtem újra bízni az emberekben és nyitni feléjük. Ahogy zöldre, esőre és fákra vágysz magad körül, amikor már torkig vagy a saharai homokkal, vagy ahogy nyüzsgést és mozgalmat akarsz, miután másfél évig a semmi közepén éltél, úgy egy zárt gondolkodású, néhol már az unalomtól megkeseredett közösség után az itteni életimádat és egymás szeretete (akár ismeretlenül is), igazi fellélegzés volt a lelkemnek. Nem véletlenül hívják a „kedves szigetnek” (La isla amable). Ha egy érvet kéne mondanom, amiért érdemes ideköltözni, az ez lenne.

És amilyenek az emberek, nagyrészt olyan a vezetés is a szigeten. Azon túl, hogy ez az egyik legolcsóbb a Kanári-szigetek között (olyan szinten, hogy ami Fuerteventurán egy euróba kerül, az itt Tenerifén körülbelül 80 centbe – értve ezt élelmiszerre, benzinre, lakhatásra), tapasztalatom szerint ráadásul meg vagyunk „áldva” egy olyan vezetéssel, ami folyamatosan újít, javít és tervez. Nem csak azért érzed mozgalmasabbnak az életet itt, mert vannak városok, mert körülbelül egy millió másik ember is él még itt rajtad kívül, vagy mert sokkal könnyebb dolgokhoz hozzájutni, hanem mert a cabildo (a sziget kormánya) általánosságban és a városok önkormányzatai újabb és újabb kulturális programokkal, rendezvényekkel állnak elő. Legtöbbször ingyenesen. Míg az egész világ leállt körülöttünk, itt Puerto de la Cruzban élő koncertek voltak a stadionban, amit internetes közvetítésen értél el az otthonod biztonságából, ingyenes autósmozi vagy művészeti kiállítás a szabadlevegőn az óváros utcáin. Az ilyen dolgok igen csak hozzáadnak az életminőséghez.

Összefoglalva: semmilyen hely sem teljesen tökéletes, de remélem azoknak, akik kérdeztétek, milyen az élet itt nálunk, tudtam egy olyan képet festeni az alaphangulatról, ami miatt elgondolkodnak azon, hogy idelátogatnak. És ha egyszer idelátogatsz, jössz még többet is, ezt garantálom. Csak vigyázz, úgy ne járj, mint én és itt ne ragadj. 😀

contener – tartalmaz: El paquete contiene tres productos. – A csomag három terméket tartalmaz.

Egy kérdés, amit többször is feltesztek nekem. (Jövő héten megint megyek, ezért próbálom megelőzni az újabb kérdéseket a témában. 😀)

Mondhatnám, hogy a munkám flexibilitása igazából lehetővé teszi, hogy oda menjek, ahova akarok és akkor, amikor akarok, de a helyzet az, hogy 18 éves korom óta olyan gyakran utazom, ahogy csak tudok. És akkoriban se pénzem, se időm nem igazán volt. Tehát van több mint tíz év tapasztalatom a csóró-utazásban is. 😂 Ebben a blog bejegyzésben összeszedtem nektek az aranyszabályaimat, amikhez nagyrészt azóta is tartom magam és amelyeknek segítségével nem fizetem rá a fél vesémet erre az életmódra. 😀

Ennek ellenére, hangsúlyozom, nekem, mint gyermektelennek, aki otthonról dolgozik, nyilván egyszerűbb dolga van, de hátha mindenki más is tud az én “módszerem” legalább egy-két aspektusából profitálni.

Semmiféle külső közbenjárás. 

A legjobb barátnőmmel a legelső szóló utazásunk során vettük igénybe utazási iroda szolgáltatásait először és utoljára. Nagyon hamar rájöttünk, hogy ha mi magunk beletesszük a szervezői munkát, fele ennyiért is meg tudjuk oldani. Hogyan? Rengeteg olyan lehetőség és opció van, amikről egy utazási irodában nem hallasz és miután az ember egyszer kétszer leszervezett magának egy-egy ilyen utat, arra is rájön, hogy igazából semmi ördöngősség nincs benne. Ma már kevesebb, mint egy óra alatt összedobok egy európai utazást 2-3 főre. 

Természetesen nem mindegy, hová utazik az ember. Jövőre tervezünk egy utazást egy olyan országba, ahová egyedül nem merném betenni a lábamat. Az, hogy az utazási iroda leszervezi nekünk a megbízható szállásokat csak egy dolog. Ami miatt ezt az opciót választottuk azonban az, hogy hoznak-visznek minket az országban, ami rettenetesen nagy segítség egy olyan helyen, ahol nem tudod kiben bízhatsz, mit ehetsz meg, melyik negyedet érdemes messziről elkerülni. Meg lehetne oldani sokkal olcsóbban is? Abszolút. De nem akarom az életemet kockáztatni 1500-2000 euró miatt. Erről az utazásról hallani fogtok egyébként többet is majd, de addig most még homályban hagyom a részleteket. 😀

Az időzítés kulcs

Van egy városi legenda, miszerint a repülőjegyek a hétvégén drágábbak, mint hétközben. Több ember navigál a neten, több a kereslet, magasabbak az árak. A Forbes magazinban megjelent egy cikk, amiben azt állítják, hogy a különbözet elenyésző, de én többször tapasztaltam, hogy ugyanaz a repülőjegy hétvégén akár 30-40 euróval is drágább lehet. Lehet, hogy véletlen egybeesés? Simán lehet. Ennek ellenére próbálom mindig hétközben lefoglalni a repülőjegyeket.

Flexibilitás

Mint mondtam, az én munkám manapság már lehetővé teszi, hogy akkor utazzak, amikor a legolcsóbb a jegy, de ezt nem mindenki teheti meg természetesen. Azonban nem csak időben próbálok flexibilis maradni, hanem az uticélokat illetően is. Ha nincs konkrét úti célom, a Skyscanner.com oldalon beállítom kiinduló állomásnak Tenerifét, beállítom a hónapot, amikor utazni akarok és kiválasztom a “Helyek felfedezése” opciót. Így kiadja az oldal, hogy az adott hónapban hova a legolcsóbbak a repülőjegyek. Így megyünk jövő héten Franciaországba, ahová ezzel a módszerrel találtam egy húsz eurós repülőjegyet innen Teneriféről. 

Ha már van kiválasztott úticél, érdemes megnézni az adott helyen mikor van szezon és azokat az időszakokat kerülni, amennyire csak lehetséges. Itt Tenerifén a nyári és a téli hónapokban aranyáron vannak mind a repülőjegyek, mint a szállások. (Természetesen ha egy olyan úticélról beszélgetünk, mint a Karib-szigetek például, ahol amikor nincs szezon akkor hurrikán időszak van, nem javaslom ugyanezt a taktikát. 😀)

Egyetlen egy hátizsák akár két hétre is

Aki repült már fapados géppel, az tudja, hogy egy feladott bőrönd sokszor még akár többe is kerül, mint maga a repülőjegy. Van, akinek az utazás-élményhez hozzátartozik az, hogy esténként felveszi a magassarkút meg a koktél ruhát és kicsinosítja magát, így muszáj több ruhát pakolnia, de őszintén én sokkal szívesebben költöm ezt a pénzt élményekre ott helyben vagy egy következő repülőjegyre. Ezért van az, hogy a hotelekkel szemben általában előnyben részesítem az apartmanokat, ahol van egy mosógép is akár. (Arról nem is beszélve, hogy gyakran olcsóbbak és kényelmesebbek, mint egy hotelszoba.)

A sok saját szervezés is meghozta a gyümölcsét

Évek óta foglalom a szállásaimat a Booking-on, amivel most már Genius 3-as szinten vagyok, ami azt jelenti, hogy 20% kedvezményt kapok a szállások árából. Sokszor emellé még hozzácsapnak egy ingyen reggelit vagy egy 10%-os visszatérítést kuponok formájában. Szerencsére most már itt is elérhető egy csomó apartman vagy studiólakás, nem csak a hagyományos szállodák. Újabban a kanári légitársaságnál is elkezdtem gyűjteni a hűségpontokat, amiket majd fel tudunk használni repülőjegy vásárláskor. Sokan gondolják, hogy ez csak tiszta marketing, de az igazság az, hogy ha valaki ilyen gyakran utazik, mint én, nagyon szépen ki tudja használni ezeket a hűség programokat.

Aktív nyaralásokat szervezünk

A nyaralásaink általában úgy néznek ki, hogy az érkezés pillanatától kezdve a távozásig megyünk megállás nélkül. Ha valaki azért utazik, hogy a parton feküdjön és pihenjen, természetesen ez nem opció, de mi általában minél többet akarunk látni, tapasztalni, kóstolni az adott helyből. Általában rövidebb időszakokra megyünk, így nem kell extra csomagot foglalni és flexibilisebbek tudunk maradni időben is, de mégis meg tudunk nézni mindent (is). Mindezt persze úgy, hogy feláldozzuk a “pihenés” részét az élménynek. 😀 Sokat segít, hogy mind én, mind Alberto, mind a barátaim olyan emberek, akik nem bírnak megmaradni egy helyben, amikor egy új, ismeretlen kultúra veszi őket körbe. Természetesen évente egyszer-kétszer beiktatunk egy láblógatós-hotelezést is, ahol egy már ismert úticélon töltünk el pár napot strandolással, pihenéssel. 

Ahogy mi utazunk, az inkább egy hobbi, mintsem egy pihentető kikapcsolódás. De így tudom megengedni magamnak, hogy havonta / kéthavonta utazzak valamerre. Remélem ez megválaszolta a kérdéseiteket.